Manapság már a csapból is a rovarbarát kert, rovarhotel, “leánykori nevén” darázsgarázs, és méhlegelő szavak folynak, és milyen jól teszik….
Szöveg: Kiss Ádám
2024.08.14.
Azonban 21 évvel ezelőtt, ezekkel a kifejezésekkel idehaza még nem nagyon lehetett találkozni. Viszont ettől függetlenül, tudatlanul is elindítottam a “szépen gondozott” udvarunk rovarbaráttá válását.
Darázsgarázs a Mátra Múzeum kertjében (Fotó: Kiss Ádám)
De hogyan is történt mindez? Már egészen kicsi koromtól kezdve érdekelt minden, ami az udvarban izgett-mozgott. Egy véletlen folytán, sokkal közelebb kerültem a lepkék fantasztikus világához. Ugyanis egy szép májusi nap, egy nagy éjjeli pávaszem (Saturnia pyri) várt otthon, szüleim jóvoltából, amely időközben lepetézett a doboz oldalára. Kapva kaptam az alkalmon, és elkezdtem a kikelő hernyókat felnevelni. Ezzel párhuzamosan ismerkedtem meg az éjszakai lámpázós módszerrel is, amit elég hamar elkezdtem otthon is használni. Így egy teljesen új világ nyílt meg előttem, és mindez ráadásul az udvarban. Addig egyáltalán nem is gondoltam, hogy annyiféle lepke él Magyarországon egyáltalán.
Az évek alatt, a gyakori fajok mellett, szerencsére ritkább, és/vagy védett fajok is fel-felbukkantak a lámpázások során. Az egyik ilyen, látványos faj a jakablepke (Tyria jacobaeae) volt. Irodalom szerint - az akkori egyetlen könyvem, amiben tápnövényt is megadtak ékes szlovák és német nyelven -, tápnövénye Senecio fajok, azaz aggófüvek. Bár már akkoriban sikerült az udvarban itt-ott meghagyni kisebb vágatlan foltokat az egyengyepünkben (“küzdeni” kellett érte), aggófű sehogy sem akart megjelenni. Aztán egyszer, egy meghagyott, nagy termetű, sárga virágú növényt sikerült jakabnapi aggófűnek (Senecio jacobaea) határozni. Egyből felcsillant a szemem, hiszen ez a tápnövénye az áhított fajnak. Ettől kezdve, minden évben kicsivel több növény nőtt fel a fű közt, sokszor nem éppen az “ideális” helyen.
Jakablepke (Tyria jacobaeae) pár (Fotó: Mariusz401, CC BY 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=83569351)
Teltek múltak az évek, de a lepke csak nem akart megjelenni rajta, bár azért a lámpát néha meglátogatta. Aztán egy szép, 2013-as napon, egy azaz 1 db hernyót találtam az egyik növényen. Majd a következő évben már több, mint 100 hernyót sikerült megszámolni. A nagy felfutás, természetesen magával hozta a predátorokat (poloskák, fürkészdarazsak) és a betegségeket is. Így 2015-ben láttam utoljára a hernyókat.
Jakablepke (Tyria jacobaeae) petéi és fiatal hernyóinak hámozó rágása (Fotók: Kiss Ádám)
Jakablepke (Tyria jacobaeae) hernyók tápnövényén (Fotó: Michel Kettner, https://lepiforum.org/wiki/page/Tyria_jacobaeae#/image/3/7)
Frissen kelt jakablepke (Tyria jacobaeae) gyűrött és felpumpált szárnnyal (Fotók: Kiss Ádám)
Egy másik, és éppen aktuális eset, hogy ez idő tájt, a lepedőn egyszer tiszteletét tette egy igen ritka, védett Gozmány-csuklyásbagoly (Shargacucullia gozmanyi) is, amelynek kizárólagos tápnövénye a lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum). Ebből is szereztem egy tövet. Éveken keresztül csak ez az egy volt, majd pár éve elkezdett felszaporodni az állománya, és mivel egy igen dekoratív növény virágzás idején, előkelő helyre kerültek a sziklakertben. Idén kb. 14 tő virágzott, melyen sok évnyi várakozás után öt, apró “gozmanyi” hernyót fedeztem fel. A sors iróniája, hogy kb. másfél hét alatt az összes hernyó valamilyen predátor áldozata lett. De ha idén volt, majd talán jövőre is.
Gozmány-csuklyásbagoly (Shargacucullia gozmanyi) a lepedőn 2009-ben (Fotó: Kiss Ádám)
Gozmány-csuklyásbagoly (Shargacucullia gozmanyi) fiatal hernyója 2024-ben vedlés és eltűnésének napja előtt (Fotó: Kiss Ádám)
Azóta az udvarban szinte mindig nyílik valamilyen más “vadvirág” is, pl. fehér és vörös here (Trifolium repens és T. pratense), szarvaskerep (Lotus corniculatus).
Jakabnapi aggófű (Senecio jacobaea) (Fotó: Christian Fischer, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=2471811)
Lila ökörfarkkóró (Verbascum phoeniceum) (Fotó: Orchi, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=26620413)
Szarvaskerep (Lotus corniculatus) (Fotó: Martin Olsson, CC BY-SA 3.0, https://commons.wikimedia.org/w/index.php?curid=184621)
Ezzel a két kis személyes történettel arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy nem feltétlenül kell drága virágokat ültetni otthonra, hogy azok lepkéket, vagy más rovarokat (pl. méhek, zengőlegyek) is oda csalogassanak. Sokszor elég, ha csak a meglévő magbankból dolgozunk. Mondjuk egy korábbi egyengyepből, ezek a növények csak évek múlva nőnek ki, így segíteni lehet, pl. megfelelő magkeverék beszerzésével - szerencsére már ilyen szolgáltatás is akad Magyarországon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
