Blogsorozat első bejegyzése patkányokról és azok hétköznapjairól.
Szöveg: Ballók Zsuzsanna
Kép, videó: MTM Mátra Múzeuma
2024.05.21.
A gyöngyösi Mátra Múzeumban élnek patkányok. Elsőre nem hangzik ez jól, de valójában teljesen szelíd, „hobbi patkányok” -ról van szó. Származásukat tekintve takarmány patkányok. Ők azon kevés kiválasztottak, akik egy óriási, 1 méter x 1méter x 2 méter paraméterekkel rendelkező „röpdében” élhetik életüket. Ebben a csapatban csak fiú patkányok vannak 4-en, néha 5-en. Múzeumi foglalkozásokon, rendezvényeken vesznek rész. Ezeken kívül pedig alszanak, esznek, játszanak, bunyóznak, felderítenek… Szóval élik patkány-életüket.
Milyen egy múzeumi patkány élete?
A napirendjük a miénktől teljesen eltérő, de ez nem meglepő. Ami igazán érdekes, az az, hogy mennyire másként „tekintenek” környezetükre, mennyire más jeleket fognak fel abból, és mást is tartanak lényegesnek.
Az én irodámban laknak. Szerintem, az irodámban szék, asztal, számítógép, könyvek és polcok vannak.
Szerintük búvóhelyek, és ezekhez vezető ösvények vannak. Ezeken kívül felderítendő, ám kockázatos területek (innen mindig spurizni kell, amint valami gyanúsan közeledik, vagy nagyobb hanghatás van), valamint hozzám közeli, szintén érdekes, mert sokszor változó, nem annyira kockázatos és sok kaját is rejtő helyek is vannak. És nagy vonalakban ennyi. Nincs itt szék, meg asztal…. A számítógép például egy, a „rá lehet ülni” helyek közül. A szék tabu, oda nem lehet ülni, épp ezért érdekes, ki kell használni, ha épp szabad, de inkább rohangálásra való. A könyvek bujkálásra valók.
Mindehhez társul, hogy érzékeik, melyekkel a környezetüket felderítik, szintén teljesen másként működnek, mint ahogy azt mi, emberek megszoktuk.
Elsőként, itt a patkánybajusz:
A képen, a bajusz tulajdonosa Patiszon, múzeumunk legelső patkánya, még 2014-ből
Persze, tapintásra való. De micsoda tapintásra! Látható, hogy áll hosszabb, erőteljesebb szálakból, valamint kisebb, az orr és száj körüli szálakból. Amikor egy patkány odatartja az orrát valamihez és megszaglássza azt, egyben meg is tapogatja, pici, apró bajusz-szálaival. Ezt a viselkedést nagyon sokszor látjuk, akár a fenti VIDEÓN is. Ez nem csak egyszerű szaglászás. Tapogatás is egyben. Ezekkel a szálakkal érzi a megszaglászott felület anyagát, állagát, formáját. A hátrébb elhelyezkedő óriási szálak pedig a teret érzékelik. Mekkora a hely, elfér-e, befér-e a patkány. Mindez a patkány szaglását és látását egészíti ki. A szaglásuk, köztudottan jó. Sokkal jobb, mint a miénk. A szemük viszont messze nem az elsődlegesen használt érzékszervük. Látásuk jóval gyengébb az emberénél. Erről szeretnék a következő blogban mesélni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
