MNM KK MTM Mátra Múzeuma Blog

Szöveg: Babocsay Gergely

2025.05.07.

Ebben a cikkben nem célom a hazai kígyófajokról részletes leírást adni, erre a ma legmegbízhatóbb fajleírások az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztályának weboldalán találhatók. Itt csak a legfontosabb, az aggodalmakat is eloszlató ismereteket igyekszem összegyűjteni és bemutatni.

Magyarországon összesen 7 kígyófaj él, ebből kettő a viperafélékhez (Viperidae) tartozó mérgeskígyó (a keresztes vipera és a rákosi vipera). A többi öt (kaszpi haragossikló, erdei sikló, rézsikló, vízisikló és a kockás sikló) teljesen ártalmatlan, úgynevezett valódisikló-féle (Colubridae). Fontos már az elején leszögezni, hogy a siklóink nem képesek az embernek jelentős sérülést okozni, és közülük is csak három hajlamos harapni, de csak, ha zaklatják őket. A viperáink mérgeskígyók, de ha az ember nem piszkálja őket, az esélye, hogy egy átlag kirándulót megmarjon jóval kisebb, minthogy az illetőt ugyanott villámcsapás érje. Magyarországon ráadásul elérhető megfelelő orvosi ellátás, amely mellett egy véletlenül mégis bekövetkező kígyómarásnak nem lehetnek súlyos következményei.

Kezdjük az ismertetést a mindenkit leginkább aggasztó viperákkal! A nálunk gyakoribb, Európa szerte megtalálható faj, a keresztes vipera (Vipera berus). Magyarországon csak szigetszerűen fordul elő Belső-Somogyban, Zala délkeleti részén, a Zempléni-hegységben, illetve a Szatmár-Beregi-síkon, többnyire erdőszéleken vagy vizenyős bokrosokban. A rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis) is csak szigetszerűen fordul elő és sokkal ritkább is. Populációi a Duna-Tisza közén, illetve a Hanságban élnek szigorúan védett fátlan gyepeken. Mindkét faj könnyen felismerhető a háta közepén, barna, ezüstös vagy világosszürke alapon végighúzódó sötét színű cikkcakk mintázatról. A keresztes vipera tarkóján sötét kereszt- vagy „Y”-formájú folt figyelhető meg. A rákosi vipera hímje és nősténye nem különbözik feltűnően, a keresztes vipera nősténye azonban barna vagy barnásvörös, sötétebb barna cikkcakk mintázattal. A keresztes viperának van koromfekete változata is Somogyban, Zalában és Szatmár-Beregben, amelyen értelemszerűen nem látszik a minta. Mindkét viperánk pupillája világosban függőlegesen hasított, szemük barnásvörös, a keresztes vipera esetén néha parázsvörös. Egyikük sem nő meg hosszúra, a rákosi vipera alig éri el az 50 centimétert, a keresztes 80 centiméteresre is megnőhet. Testalkatuk kurtább, mint a siklóinké, olykor vaskosak, de ez nem megbízhatóan különbözteti meg őket, mert néha egészen karcsúak lehetnek. A közvélekedéssel ellentétben fejük nem kifejezetten széles vagy háromszög alakú, ráadásul egyes siklóink is kiszélesítik a fejüket, ha fenyegetve érzik magukat. Viszonylag lomha a mozgásuk, és ha megijednek, többnyire heves fújtatás (sziszegés) közepette igyekeznek eltűnni a sűrű növényzetben. A keresztes vipera gyíkokkal, kisemlősökkel táplálkozik, mérge meglehetősen erős, marása orvosi ellátást igényel. A rákosi vipera sáskákat, gyíkokat és néha kisemlősöket eszik, mérge mérsékelten veszélyes, de nem bagatellizálandó el. Az egyre gyakoribb tévhittel ellentétben veszélyesebb, mint egy méhcsípés! Fontos azonban tudni, hogy ezek az állatok félnek minden náluk nagyobb élőlénytől, így ha lehet, a leggyorsabban megpróbálnak eltűnni a szem elől. Soha nem támadnak! Védekezően fenyegethetnek fújtatással vagy harapást szimulálva, de biztos, hogy ők azok, akik a leginkább szeretnék elkerülni a közvetlen érintkezést. Baleset szinte csak akkor fordulhat elő, ha valaki megfogja őket. Akadt már példa véletlen marásra, amikor valaki nem vett észre egy utolsó pillanatig észrevétlenségében reménykedő viperát, és ráült. A vipera megmarta az illetőt, de az orvosi beavatkozásnak köszönhetően komolyabb baja nem esett, igaz, saját elmondása szerint a marás kellemetlen utóhatásai hónapokig fennmaradtak. A hazai viperák mérge emberre lassan hat, van idő megfelelő orvosi segítséget keresni (a méhcsípéseknél is olykor előforduló heves allergiás reakció nem a méreg erősségétől függ). Viperák élőhelyein zárt lábbelivel és a pihenőhelyek figyelmes kiválasztásával nullára csökkenthetők a marás kockázatai.

Keresztes vipera hím és nőstény. A hímek nem mindig ilyen kontrasztosak, néha sárgás vagy csak szürkés alapszínűek. (Kép: Babocsay Gergely)

Keresztes vipera fekete színváltozata Belső-Somogyból. (Kép: Babocsay Gergely)

A rákosi vipera hátán jellegzetes cikkcakk mintát visel. Esélyeit tekintve a vele való találkozás szinte felér egy lottóötössel.  (Kép: Babocsay Gergely)

A rákosi (zöld) és a keresztes vipera (szürke) elterjedése Magyarországon. (Forrás: herpterkep.mme.hu)

A siklóink közül a rézsikló (Coronella austriaca) az, amelyik a leginkább emlékeztet a viperáinkra, talán nem is véletlenül formálta így az evolúció. A ragadozók egy részét elrettenti a felületes hasonlóság. Ez a kígyó sem nő meg 80 cm-nél hosszabbra, és alkatában emlékeztet a valamelyest tömzsibb viperáinkra. Tarkóján az osztrák kétfejű sasra hasonlító folt a keresztes vipera tarkófoltjára emlékeztet. A sárgás-, vöröses vagy szürkésbarna alapszínű háta két oldalán egy-egy sötét foltsor húzódik, amelyek néha két hosszanti csíkká olvadnak össze, néha keresztirányban egyesülnek vagy az egymással szemben álló foltok a középvonal mentén elcsúsznak egymáshoz képest, és ezzel cikkcakk mintára hasonlító rajzolatot hoznak létre. Hasa szürke, sárgás- vagy bronzosszürke. Az újszülött rézsiklók háta szürke, majdnem fekete foltokkal, hasuk téglavörös. Magyarországon szinte mindenhol megtalálható, sík- és hegyvidéken egyaránt. Alapvetően hüllőkkel táplálkozik, köztük viperákkal is. Ha fenyegetve érzi magát, és nem talál menekülő utat, nyakát S-alakba görbíti és hevesen csapkod a támadója felé, emlékeztetve a sarokba szorított viperákra. Ha megfogjuk, apró, hegyes fogaival legfeljebb tűszúrásnyi sebeket tud ejteni.

A rézsikló a felületes szemlélő számára emlékeztet a viperákra. Pupillája azonban, mint minden siklónknak, kerek. Hátán foltok sorakoznak, nem valódi cikkcakk minta húzódik. (Kép: Babocsay Gergely)

A rézsikló elterjedése Magyarországon. (Forrás: herpterkep.mme.hu)

Legnagyobbra növő kígyónk a kaszpi haragossikló (Dolichophis caspius), egyben az egyik legritkább kígyónk is. Hazánkban mindössze néhány helyen fordul elő: a Szársomlyón, a Duna jobb partja mentén fennmaradt löszgyepfoltokon és elhagyott kertekben, valamint a Buda környéki dolomit- és mészkőkopárok egyikén-másikán. Akár 2 méteresre is megnövő erőteljes, karcsú kígyó. Alapszíne szürkésbarna, a pikkelyek közepén hosszanti szalmasárga csíkkal. Feje mogyoróbarna, torka fehér, rozsdabarna foltokkal. Hasa sárga. Gyíkokat, kígyókat, énekesmadarakat és rágcsálókat zsákmányol. Gyakran tartózkodik bokrokon. Gyors mozgású vehemens kígyó, ha sarokba szorítják, meglepő, mondhatni félelmetes ellentámadásba lendül. Ilyenkor beleharaphat a támadójába. Ez azonban nagyon ritkán fordul elő, legtöbbször nagy svunggal menekülőre fogja. Ha mégis sikerül valakit megharapnia, a seb, amit ejteni tud apró hegyes fogaival nem rosszabb, mint amikor az ember tüskés szederhajtásba akad mohó bogyógyűjtögetés közben. A megalvadt vércseppek letörlése után a fognyomok szinte nem is látszanak.

Kaszpi haragossikló. Hátpikkelyeinek közepén hosszanti világos csík fut. (Kép: Halpern Bálint)

A kaszpi haragossikló elterjedése Magyarországon. (Forrás: herpterkep.mme.hu)

Hegy- és dombvidékeinken országszerte gyakori az erdei sikló (Zamensis longissimus). Hosszúra, akár 180 centiméteresre is megnövő erőteljes, karcsú kígyó. Háta olaj- vagy sárgásbarna, hasa vajsárga. Testének közepén, a háton, elszórtan apró fehéres macskakörömszerű csíkocskák sorakoznak. Torka sárga, tarkója két oldalán egy-egy elmosódó szélű sárgás folt látható. A fiatalok háta barnán foltozott, sárga tarkófoltjuk élénk és éles határvonalú, hátulról sötétbarna folt emeli ki. Emiatt gyakran tévesztik őket össze a vízisiklóval. Ez utóbbival szemben azonban a szemük mögött egy hátrafelé húzódó hosszúkás, sötét folt is látható. Hasuk szürkésbarna. Létezik egy viszonylag ritka, úgynevezett axantikus változat, amelynek bőréből hiányoznak a sárga pigmentsejtek, emiatt az ilyen példányok világos vagy grafitszürkék. Bár az erdei sikló majdnem akkorára nő, mint a haragossikló, a két faj nehezen téveszthető össze egymással. Az erdei sikló sokkal lomhább, figyelmeztető harapást imitáló csapkodásai jóval kevésbé vehemensek, mint a haragossiklóé. Ha teheti, inkább mozdulatlanná merevedik, remélve, hogy észrevétlen marad. Kézbe véve haraphat, apró, tűhegyes fogaival azonban nem tud jelentős sebet ejteni. Rágcsálókkal és énekesmadarakkal táplálkozik, ezekért felkúszik a fákra. A fiatalok gyíkokat is esznek. Gyakran bukkan fel ember közelében, kertekben, időszakosan lakott épületekben rágcsálókat, esetleg ősszel telelőhelyet keresve. Ez a kígyó jelenik meg gyógyszertárak vagy egészségügyi intézmények emblémáin, ugyanis Aszklépiosz, a gyógyítás istenének botjára tekeredő kígyót ezzel a fajjal azonosítják.

Erdei sikló barna és szürke színváltozata. A test közepén láthatók az apró fehéres macskakörömszerű csíkok. (Kép: Babocsay Gergely)

A fiatal erdei sikló pepitamintás. Tarkóján élénksárga foltot visel, emiatt gyakran tévesztik össze a vízisiklóval. A sárga folt mögött azonban nem visel fekete félholdat, a szemétől hátrafelé barna sáv húzódik. (Kép: Babocsay Gergely)

Az erdei sikló elterjedése Magyarországon. (Forrás: herpterkep.mme.hu)

Sokan nem tudják, hogy Magyarországon két vízisiklófaj is él és minden siklót, amit a vízben látnak, vízisiklóként könyvelnek el. Azonban csak egyikük viseli a vízisikló (Natrix natrix) nevet, bár ő az, amelyik kevésbé ragaszkodik a víz közelségéhez. A másik a sokkal vízibb kockás sikló (Natrix tessellata). Megjelenésükben kevéssé hasonlítanak egymásra, egy közös tulajdonságuk azért van: mindkettejük hasának mintázata a zongora billentyűzetére emlékeztet, fekete és fehér vagy sárga foltos. A vízisikló könnyen felismerhető élénksárga (néha fehér vagy narancsvörös), éles határú félhold alakú tarkófoltjáról, amelyet ugyanilyen formájú fekete folt határol hátulról. Alapszíne és mintázata változatos, általában szürke, barnásszürke vagy barna alapon kisebb nagyobb sötét pettyekkel. Hossza elérheti a másfél métert. A hímek kisebbek és karcsúbbak, a nőstények hosszabbak és meglehetősen vaskosak lehetnek. Országszerte találkozhatunk vele a legkülönfélébb helyeken. Többnyire vizek környékén, de távol a víztől erdőkben, nyílt, száraz gyepeken is felbukkan. Főleg kétéltűeket eszik. A varangyok és szalamandrák mérge nem zavarja, lenyeli őket. A kockás sikló (Natrix tessellata) alapszíne világos barnás- vagy zöldesszürke sötét pepitamintázattal. Torka fehéres. A nőstény meghaladhatja az 1 métert, teste vaskos. A hím kisebb és karcsúbb. Szinte mindig a víz közelében tartózkodik, csak akkor távolodik el a víztől, amikor telelni megy. Gyakran napozik a parti sziklák között vagy a vízparti növényzeten. Ideje jelentős részét a vízben tölti, ahol szinte kizárólag halakra vadászik. Jellegzetes, ahogyan fejét a víz fölé emeli majdnem függőleges nyakkal. Ilyenkor messzebbről a megszólalásig hasonlít egy elszáradt nádcsonkra.

A vízisikló változatos megjelenésű, de szinte mindig visel világos, többnyire élénksárga tarkófoltot, mögötte a fekete folttal. (Kép: Babocsay Gergely)

A vízisikló elterjedése Magyarországon. (Forrás: herpterkep.mme.hu)

A kockás sikló mindig víz mellett tölti az aktív időszakát. Alapszíne szürkészöld vagy okkeres, sötét, pepitába rendezett foltokkal. (Kép: Babocsay Gergely)

A kockás sikló elterjedése Magyarországon. (Forrás: herpterkep.mme.hu)

Sem a vízisikló, sem a kockás sikló nem szokott harapni, még akkor sem, ha kézbe vesszük őket. A vízisikló néha imitálja a harapást, de valójában nem teszi meg. Viszont a kloákanyílásukból mindketten bűzös váladékot kennek az őket megfogó kézre. A szag csak sokszori szappanos mosás után múlik el. Ha a vegyi védelemmel nem érik el céljukat, mindkét faj, de különösen a vízisikló, holtnak tettetheti magát. Testüket elernyesztik, kifacsarják, elnyílt szájukból élettelenül lóg a nyelvük. Ilyenkor láthatóvá válik a meglepő fekete-fehér hasmintájuk is, aminek szerepe lehet a ragadozók elrettentésében.

Veszély esetén a vízisikló és a kockássikló is holtnak tettetheti magát. A zongorabillentyűzetre emlékeztető hasmintájuk is felvillan, ha a ragadozó vagy ember megfordítja őket. (Kép: Babocsay Gergely)

Mind a vízisiklónak, mind a kockás siklónak létezik fekete változata. A fekete vízisiklók gyakran épp ott élnek, ahol a fekete keresztes viperák is. Néha nehéz őket megkülönböztetni, ha csak egy pillanatra látjuk őket. A fekete vízisiklóknak azonban többnyire megvan a világos, általában fehér tarkófoltja. Fekete kockás siklókkal legtöbbször Budapest környékén a Dunán és a Balatonon találkozhatunk.

Majdnem fekete vízisikló. Néha fekete viperának ltszik, de világos tarkófoltja és fürge mozgása majdnem mindig elárulja. (Kép: Babocsay Gergely)

Fekete kockás sikló a Duna Budapest környéki szakaszán. (Kép: Babocsay Gergely)

A hazai kígyók tehát nem jelentenek senkire valós veszélyt. Fontos, hogy ne zaklassuk, és ne fogjuk meg őket, már csak azért sem, mert védett állatok, és a törvény bünteti, ha megzavarjuk mindennapi életüket. Ha kígyót látunk, a legkönnyebben betartható szabály, hogy álljunk meg, lépjünk hátra három lépést, és várjuk meg, míg tovacsusszan a dolgára!